Volt egyszer egy fogadó, melyet Ezüst Csillagnak hívtak. A tulajdonos minden tőle telhetőt elkövetett, hogy minél több vendéget csábítván nyereségessé tegye vállalkozását: a szállás kényelmes volt, a kiszolgálás szívélyes, és az árak elfogadhatók, de mindhiába. Kétségbeesésében elhatározta, hogy kikéri egy bölcs tanácsát.
Miután a bölcs végighallgatta bánatos történetét, azt javasolta, hogy változtassa meg a fogadó nevét.
- Az lehetetlen - mondta a fogadós. - Nemzedékek óta Ezüst Csillag a neve, mindig is így ismerték az egész vidéken.
- Nem - állította a bölcs határozottan -, mostantól fogva Öt Harangnak fogod hívni, a bejárat fölé pedig felakasztasz hat harangot.
- Hat harangot? Ez aztán az abszurdum. Ugyan már minek tenném?
- Csak próbáld ki, és meglátod - mosolygott a bölcs.
Nos, a fogadós megpróbálta. És a következőket tapasztalta. Aki csak elment a fogadója mellett, mind betért, hogy felhívja egy hibára a figyelmét, gondolván, hogy előtte még senki más sem vette észre. Bent azután kellemesen érintette őket a szívélyes kiszolgálás, és ottmaradtak egy kis felüdülésre, megadván ezzel a fogadósnak azt az anyagi sikert, amit korábban mindhiába keresett.

Kevés dolog van, amiben nagyobb örömünket leljük, mint a mások hibáinak kijavításában.

Mint nagyon sok minden, az ihletőim is nagyon ambivalensek:

1. Sepultura: Refuse/resist: trash metál szám, jó a téma, jók a hangszerek, az „ének”, khm, kissé monoton…
2. A Refuse & Resist! civil szervezet az USA-ban: szabadságjogokért és sajnos az abortuszhoz való jogért is harcolnak.

Ezt a szellemiséget még egy ideig szeretném fenntartani, van mit kritizálni a magyar valóságon és bőven van miről vitázni. A legtöbb netes vitával ellentétben itt azt szeretném, ha többé-kevésbé eljutnánk valami konklúzióra. Már csak azért is, mert a racionális vitának ez lenne a célja. Kérem, nézzétek el, ha néha sután fogalmazok, a verbalitás nem az erősségem, és túl sok időt se szeretnék a blogra szánni. A posztokat inkább vitaindítónak tekintsétek!