Tiltakozz!

A nyitott térségek vége: Cowboyok és űrhajósok

„Mennyire különbözik a cowboy és az űrhajós élete! A korábbi határtérségi társadalmak cowboyai, miként az amerikai vadnyugaton, ritkán lakott térségek világában éltek, látszólag kimeríthetetlen anyagi erőforrások áldásos körülményei között. Az őslakosok kivételével, akik úgy érezték, hogy joguk van a földhöz, minden elvehető, felhasználható, és tetszés szerint eldobható volt, a föld és a szél eróziójára bízva. A dolgozni kívánók lehetőségei látszólag korlátlanok voltak, és aki feltételezte, hogy valaki nyeresége valaki másnak a vesztesége, azt jogosan bélyegezték rövidlátónak és fantázia nélkülinek. Mindenki saját jövőjének keresésében versenyezhetett, azzal a gondolattal, hogy az egyéni hasznok végül a közösség hasznává válnak.

Az űrhajósok, az űrben száguldó űrhajókban élnek emberekből álló legénységgel és értékes, korlátozott erőforrás-ellátmánnyal. Mindent egyensúlyban kell tartani és visszaforgatni, semmi sem pazarolható el. A jólét mértéke nem az, hogy a legénység milyen gyorsan képes elfogyasztani a korlátozott készleteket, hanem hogy a legénység tagjai mennyire eredményesek fizikai és szellemi egészségük, korlátozott erőforrás készleteik és az életben tartó rendszer fenntartásában, mivel mindnyájan ezektől függnek. Amit egyszer eldobnak, az már örökre hozzáférhetetlen. Amit visszaforgatás vagy újrafeldolgozás nélkül gyűjtenek össze, az szennyezi az életteret. A legénység tagjai teamként dolgoznak az egész érdekében. Senki nem gondol nem feltétlen szükséges fogyasztásra, ha valamennyiük alapvető szükségletei még nincsenek kielégítve és a jövőre vonatkozóan nem rendelkeznek bőséges ellátmánnyal.

Boulding hasonlata alapvető igazságot világít meg. A modern társadalmak cowboy módon gazdálkodnak egy űrhajóvá lett világban. A természet bőségét és hulladék-eltakarító kapacitását még mindig korlátlannak tekintjük, Az erőseket tiszteljük és a haladást fogyasztásunk soha véget nem érő növekedésével azonosítjuk. Ahogy feltételezzük az ősi egyiptomiakról, hogy magukat részben a piramisok nagyságával mérték, hasonlóképpen a jövő civilizációi korunkra visszatekintve arra a következtetésre juthatnak, hogy haladásunkat mi viszont a szemétdombok nagyságával mértük. Cowboyként élni egy űrhajóban tragikus következményekkel jár:

Túlterheli az életben tartó rendszereket, s ennek eredménye ezek működésképtelensége és az emberi tevékenység szintjének csökkenése, melyet végső soron ezeknek a rendszereknek kellene fenntartaniuk.

Éles versenyt kelt a legénység erősebb és gyengébb tagjai között a közös, de zsugorodó életben tartó szolgáltatásokért. A legénység egyes tagjai még az alapvető létfenntartási eszközöktől is meg vannak fosztva, a szociális feszültség nő, a kormányzati rendszer legitimációja széthullik.

A válság kezeléséhez el kell fogadnunk az alapvető realitást: átléptük a nyitott térségek és az űrhajó-világ közötti küszöböt. Életünk a természeti világ életben tartó rendszereitől függ, és ez a világ most betelt. Alkalmazkodnunk kell az életközpontú űrhajó-gazdálkodás elveihez. A jelenlegi úton haladva egyszerre raboljuk ki a bolygónkat és tépjük szét a nem piaci társas kapcsolatok szövetét, amik az emberi civilizáció alapjai.”