Csak azért lehet ez így, mert a kutyaszar hátrahagyása ingyen van neki.
Ha pénzbe kerül neki, majd meggondolja.

Olyan törvények kellenek, melyek ténylegesen megfizettetik őket. Most jelenleg vagy tiszteletteljesen megemeli a kalapját a rendőr, vagy fizet a gazdi 10 fillért.

Én mindig csak egyféleképp gondolkodom. "Az állam rossz gazda"-szöveg baromság. Nem az állam a rossz gazda, hanem a csirekfogók, akik az állam nevében saját zsebre dolgoznak. Nekem módom volt 3 Mrd forintról jórészt teljes hatáskörben dönteni, és akkor "az állam" nem volt rossz gazda - talán azért nem, mert érdekes módon a mi beszerzéseink nem többe, hanem kevesebbe kerültek az előirányzottnál, és a maradékot visszaforgattuk a fejlesztésbe. Más kérdés, hogy nekem még a haszonból se lett hasznom, mert az én pozíciómhoz még tiszteletdíj se járt... Igaz, az erről szóló jogszabály is az én művem volt, tehát magam kerestem a bajt.

Egyszóval: alkalmatlan szervezet nincs, csak alkalmatlan (vagy épp alkalmas) emberek. Aki okos és tisztességes, annak teljesen mindegy, hogy kft-t vezet, avagy pénzügyminisztériumot. Aki meg tolvaj, hát annak is.

Hát, igen.
Azért szerintem a rendszer is keményen visszahat az egyénre, pláne arra, aki befolyásolható. Nem mindegy, hogy az alapító atyák milyenre indítják be az elején az adott rendszert, akár több száz évre előre is hatása lehet.

Amúgy nekem az a véleményem, hogy valahogy anyagilag is kéne jutalmazni azokat a közszereplőket, akik jót tesznek az államnak, pl spórolnak egy beszerzésen. És büntetni kéne az elk, izé elrontást. Valahogy ezt be kéne építeni az ideális rendszerbe.

Az állam legnagyobb ereje épp az, ami a legnagyobb gyengesége: hogy nem köteles haszonra törekedni, illetve haszonként könyvelheti el polgárai sorsának javítását is. Abban egyetértünk, hogy ezt anyagilag jobban érdekelt közszereplőkkel biztosan könnyebb volna megvalósítani. Ugyanakkor én a magam részéről az anyagilag elhanyagolt közszereplőktől is elvárnám ezt, mert mindenki tudta, mit vállalt el. Nem hűbérbirtok a politizálás, kérem szépen...

Van a jelenlegi "globális piacgazdaság"-gal pár alapprobléma.

1. A környezeti javakat nem megtermelési, hanem újratermelési értékükön kellene nyilvántartani.

Jelenleg egy tiszta, nem szennyezett folyó vagy egy önmagától növekvő őserdő könyv szerinti értéke nulla, a nemzeti vagyonba nem számít bele. Így az ezekben esett kár a GDP számításnál sem jelenik meg, mert az a nemzeti vagyon évről évre való változása lenne. Pedig nagyon pontosan ki lehet számítani, hogy mibe kerül egy szennyezett folyó megtisztítása (baromi sokba), hiszen ezt a munkát már jó sok helyen elvégezték (pl. Rajna, Temze). A könyvviteli szabályoknak ilyen értelmű módosítására vonatkozó javaslat már évtizedek óta az ENSZ előtt van, de eddig különböző lobbiknak mindíg sikerült megakadályozni még az érdemi tárgyalást is.

A szabályozás ilyen megváltoztatása nem parányi eltérést okozna, hanem hatalmasat. A kínai gazdasági növekedés pl. már vagy harminc éve évi 10% körül van. De ha az időközben elpusztított - könyv szerint nulla értékű - környezeti javak újratermelési értékét (a későbbi helyreállítás költségeit) levonjuk belőle, akkor a 10% helyett legfeljebb tized százalékok maradnak.

Ésszerű környezetgazdálkodást addig nem is lehet folytatni, amíg a könyvvitel ilyen. Legfeljebb környezetvédelmet, érzelmi alapon, de látjuk, az mennyit ér. A hasraütésre kiszabott környezetvédelmi bírság kutyafüle a rendszeres, szilárd pénzügyi alapokon nyugvó környezethasználati díjhoz képest, ami ideális esetben pontosan annyi lenne, amennyi a környezeti javak értékcsökkenése.

Érdekes módon ezt az egyszerű igazságot még a zöld mozgalmak se nagyon ismerik fel.

2. A társasági törvény hibás (világszerte az), mert nem ír elő kötelező felelősségbiztosítást.

A közlekedésben csak olyan autóval vehetünk részt, amelyiknek van felelősségbiztosítása. Így ha másnak kárt okozunk, akkor fizet a biztosító.

Ha viszont céget alapítunk, akkor a társasági törvény szerint csak a cégbe bevitt vagyonrész erjéig vagyunk felelösek az esetleg okozott károkért, így ha a kár értéke meghaladja a cég vagyonát, akkor legfeljebb csőd lesz, a csődbiztos a felszámolási eljárás keretében fizeti a céggel szemben fennálló követeléseket amíg van miből, aztán lehúzza a redőnyt.

Az eredmény az, hogy libatenyésztők százai mennek tönkre, dolgozók nem kapják meg több havi bérüket, galvániszapot adófizetők pénzén kell elszállítani és hatástalanítani, bankokat állami pénzen újra feltőkésíteni, alvállalkozók hoppon maradnak, mert eltűnik a fővállalkozó, stb.

A játék lényegét egy hasonlattal érzékeltethetjük:

Leülök X összeggel pókerezni. Ha nyerek, akkor a nyereség az enyém. Ha vesztek, akkor odalett a pénzem. De ha többet vesztek, mint amennyivel leültem (azaz kártyaadósságot csinálok), akkor azt ne kérje rajtam számon senki, majd a játékostársak meg a kibicek állják a cehhet. Szerintem elég jó szabály, ha valaki tud olyan kártyabarlangot, ahol eszerint játszanak, akkor szóljon, mert rögtön odamegyek.

Erre a problémára a piackonform megoldás az lenne, ha a cégeknek ugyanúgy kötelezö felelősségbiztosítást kellene kötniük, mint az autósoknak. A biztosítók persze ilyenkor bele akarnának nézni a cég ügyeibe, de hát elvileg a bankok is ezt teszik, mielött kölcsönt folyósítanának. A biztosítási díj konkrét értékét az így nyert információ alapján kockázatelemzéssel határoznák meg, a cég pedig azzal a biztosítóval szerződne, amelyik a legalacsonyabb díjtételt ajánlaná.

Ha aztán a cég csődbemegy, akkor amelyik követelést nem lehet kielégíteni a felszámolási eljárás során, arra fizet a biztosító. Ez ilyen egyszerű. Persze ettől a minden cég működési költségei megemelkednének, de a relatív versenyhelyzet nem változna. Azaz a különösen kockázatos vállalkozások költségei természetesen jobban nőnének, de ez rendben is van így. A lényeg az, hogy nem lehet többé könnyen cinkelt kártyával játszani, azaz besöpörni a nyereséget, a veszteséget meg teríteni.

Van még pár ilyen pont, de egyelőre maradjunk ennél a kettőnél. Teljesen világos, hogy miért nem lehet őket bevezetni. Pedig az is világos, hogy muszáj lenne, mert egészen alapvető strukturális problémákról van szó és az általad említett negatív externáliák jó részét fel lehetne számolni így.

Azért vagyunk tehetetlenek, mert ha bármelyik ország ilyen törvény hozna, akkor onnan a tőke pillanatok alatt elpucolna olyan helyre, ahol ilyen plusz költségekkel (környezethasználati díj, kötelező felelősségbiztosítás) nem terhelik. Azért tudnák kivonni a tőkét az ilyen helyekről, mert a tőkemozgás akadályait nagyrészt felszámoltuk, a tőke átcsoprtosításának költségei az utóbbi évtizedekben drasztikusan csökkentek.

Ha egy országból a tőke menekülni kezd, akkor annak az országnak annyi. Ott nyomor lesz, éhhalál, általános munkanélküliség, költségvetési krach, nagy ellátórendszerek pénz híján összeomlanak.

Ezért ilyesmit csak multilaterális nemzetközi egyezménnyel, egyidejűleg mindenütt lehetne bevezetni (vagy nagyhatalmi diktátummal, leginkább a kettő kombinációjával). Erre azonban nulla az esély, mert a jelenlegi rossz szisztémának éppen azok a haszonélvezői, akiknek annak megváltoztatása hatalmában áll.

Eljutottunk arra a pontra, ami még a fentieknél is sokkal fontosabb. Itt és még számos más, fontos kérdésben újra meg újra ebbe a dilemmába ütközünk. Nevezetesen hogy vagy globálisan cselekszünk, vagy sehogy. És a válasz újra meg újra az, hogy inkább sehogy, mert hogy globálisan nem lehet. Az ehhez szükséges intézményrendszer ugyanis vészesen alulfejlett, ilyen problémák kezelésére tökéletesen alkalmatlan. Ami még rosszabb, hogy nem is olyan biztos az, hogy akarunk működöképes globális kontrollt, sőt, valószínüleg nem is lehetne megvalósítani, mert annyi lenne a negatív mellékhatása, olyan elrémisztő költségekkel járna (átvitt értelemben is), hogy egyszerűen nem éri meg.

Ne érts félre, nem vagyok megveszekedett anti-globalista. Nem magával a globalizációval van bajom, hanem azzal, ahogyan most csináljuk. A rendszerrel nem is az a baj, hogy globális, hanem hogy nem (eléggé) moduláris. Ezért szerintem a globalizáció nem is jó kifejezés, nem ragadja meg a folyamat lényegét. Globalizácós válság helyett inkább demodularizációs válságról kellene beszélnünk, az anti-globalisták pedig jól tennék, ha inkább modularistaként határoznák meg önmagukat.

Globális de UGYANAKKOR moduláris rendszert lehet csinálni, erre élő példa az Internet. Ha az Internet nem lenne moduláris felépítésű, akkor már rég használhatatlan lenne. Nem kicsit, nagyon. Mást ne mondjak, a gerincrouterek routing táblája terabájtos nagyságrendű lenne, annyi memória kellene hozzá, hogy az megfizethetetlen.

Tehát lehet nagy moduláris rendszert építeni és működtetni, ami nem ellehetetleníti a forgalmat, csupán szabályozza azt. Sőt, igazán nagy rendszereknél ez az egyetlen járható út. Ennek egészen általános absztrakt rendszerelméleti oka van, semmilyen ügyeskedéssel nem lehet alóla kibújni.

A lényeg az, hogy az így felépített rendszer TILTJA a közvetlen forgalmat két különböző modul elemei közt, azt csak a modulok közti szabványos interfészeken keresztül, megfelelö protokollok betartásával teszi lehetővé (de úgy lehetővé teszi!). A modularitás rekurziv fogalom, tehát moduláris rendszert felépítő modulok maguk is moduláris természetűek kell legyenek. Mindez az informatikában, sőt, az általános mérnöki tudományokban is - közhely. Egyedül a közgazdászok nem tudnak (vagy nem akarnak tudni) róla. Csodálatos.

Terembura, igen, ezek valóban jó megoldások lennének.
Csak most tényleg nem megoldható a váltás, hacsaknem világméretű forradalommal. Azonban az a baj, hogy hiába kezd (csak kezdődik!) ebben konszenzus kirajzolódni nyugaton, ha az indiaiak és kínaiak meg megmámorosodva a megugró életszínvonaltól, tovább folytatják a környezet kizsigerelését.
hát, ki kell találni valamit, nehogy már a tőke (meg az a néhány nagytőkés) csóválja az emberiséget!

Terembura és R/R: majd megkapjátok Shenpentől, hogy marxisták vagytok... R/R, azt hiszem, te olvastad azt a posztját amiben ezzel kapcsolatban eléggé elvetette a sulykot, neki is estünk rendesen. Emléxel: neokon.blog.hu/2007/10/02/a_bombagyar_margojara_miben_teved_a_magy

Amit Terembura ír, az szerintem is igen értelmes kiút - de sajnos a bevezethetetlenségi elemzése is helytálló. Ha szétválasztom: kisebb országban a környezeti állapot javítása kellően erős és határozott állam által megoldható (mi volna az akadálya rengeteg közmunkás alkalmazásának, illetve olyan jogi környezet megteremtésének kellően kemény végrehajtással, melyben a szemetelés-szennyezés nem éri meg, valamint miért nem lehet értelmes ökológusokat helyzetbe hozni), de a vállalkozási csődök etikája aligha változtatható. Érdekes, hogy ugyanakkor az ügyvédek, magánorvosok, stb. esetén a felelősségbiztosítás immár kötelező...

Ja, én igazából arra reagálva írtam ezt a fenti posztot. Sajnos Shenpen és max headroom sem jött át, vagy legalábbis nem írtak.
Már 2 hete elkezdtem egy még erősebben "marxista" írást, majd az már lehet, hogy csak az új blogon jön csak ki (néhányan egyesülünk, úgy ritkább posztolással is megmarad az olvasótábor).

Igen, a környezetvédelem jó állami megrendelés lehetne, pl. hőszigetelési megrendelésekkel támogatni a hazai építőipart. Ld. Roosevelt és a New Deal.
A németeknél még a neppereknek is muszáj felelősségbiztosítást kötni :)

Világ bloggerei egyesüljetek! Lesz ezek szerint afféle mérsékeltebb Bombagyár! Éljen!

Valami olyasmi. lesznek jobbosok, balosok, ideológiában eléggé eltérőek leszünk, ami összeköt, az a töprengő, kritikus gondolkozás. Kormánypártiakat nem hívtunk :D
Manapság nagy divat: konzervatórium (apropó, ezt mintha mi ihlettük volna: konzervatorium.blog.hu/2007/11/13/zavar_az_eroben), bombagyár, szélsőközép. Sok már a blog, a ritkán frissülők nem kapnak publicitást.

Látod, én milyen rendes iparos vagyok, nemigen nyomok hetente ötnél kevesebbet egyszál magam sem:-) Mondjuk, nekem talán egyszerű, elég széles érdeklődési köröm van.

terembura már elmondta az elméleti szintű és számomra újszerű okosságokat.

A piros pontért: talán az, hogy a képen egy hűtőtorony van, ami így nem a legjobb szimbóluma a környezetkárosításnak, mert nem füst, hanem vízgőz ("felhő") jön ki belőle?

A "nagyobb államot" gondolatról az is eszembe jutott, hogy a közgazdaságtan - az általam ismert alapozó szinten legalábbis - nem ismeri az erkölcsöt. A "láthatatlan kéz" ugyanúgy működik minden országban, hiszen mindenki a maga javát keresve szolgálja a közjót. Holott ez a "homo economicus" túlegyszerűsítő, személyiség és jellem nélküli váz, a való emberek nem így viselkednek.

Molnargoreny írta:
"Nekem módom volt 3 Mrd forintról jórészt teljes hatáskörben dönteni, és akkor "az állam" nem volt rossz gazda - talán azért nem, mert érdekes módon a mi beszerzéseink nem többe, hanem kevesebbe kerültek az előirányzottnál, és a maradékot visszaforgattuk a fejlesztésbe. Más kérdés, hogy nekem még a haszonból se lett hasznom, mert az én pozíciómhoz még tiszteletdíj se járt... Igaz, az erről szóló jogszabály is az én művem volt, tehát magam kerestem a bajt."

Olvasva-látva a Rokonokat azt gondolom, hogy régiónkban az önzetlen közszolgálatnak nincs nagy hagyománya. A nemzetközi korrupciós összehasonlítások alapján pedig ma sem állunk fényesen, persze mindenhonnan van lejjebb. Úgyhogy a "kisebb vagy nagyobb állam" kérdésében az se mindegy, hogy hol. A "fejlett nyugat" gyakran látja, hogy a fejletlenebbeknek juttatot támogatása semmilyen célt nem ér el, csak néhány helyi kiskirály magánvagyonát gyarapítja. Ezen azért elcsodálkozik, mert náluk is van némi kenőpénz, de az azért valami konkrét valós beruházást keneget. A pécsi EKF-pénzek kapcsán lehet hogy elértük már a harmadik világ korrupciós szintjét - valahogy úgy tűnik, hogy a pénzt anélkül el tudják kenegetni, hogy akár egy tégla is odébb kerülne:
www.bama.hu/index.php?apps=cikk&cikk=116766

Visszatérve elméleti síkra, azt hiszem a környezeti erőforrások mellett létezik egy harmadik, az "erkölcsi tőke". Katonakoromban sokfelől érkeztek emberek a századba. (1987-ben történt) Egyszer szóba került a kakaó problémája.

Egy Sopron környéki faluban az a szokás, hogy reggel a bolt nyitása előtt letette a láda zacskós kakaót a járat a bolt elé. A hajnalban munkába induló emberek elvettek egyet-egyet, az árát meg a dobozban hagyták. Sajnos az erkölcsök romlása miatt valaki rendszeresen ellopta a mások által otthagyott pénzt, azóta a boltos által felszerelt fémdobozba kell dobni.

Egy alföldi kisvárosban az erkölcsök romlása miatt a kakaó lopása is nagy méretet öltött, emiatt egy zárható fémszekrénybe teszi a járat, és nyitás előtt nem lehet hozzájutni.

Egy ormánsági faluban pedig a bolt falába épített komplett fémszekrényt ellopták (még Kádár, esetleg Grósz alatt, szóval ez még nem a mai megélhetési fémlopás), azóta egész délelőtt nem lehet tejhez-kakaóhoz hozzájutni.

A dolog nem egyszerű játékelmélet, hogy "akkor éri meg becsületesnek lenni, ha a másik is az", bár ez is hoz figyelemre méltó közelítéseket az "erkölcsi tőke" értékéről. Ám az emberek nem csak akkor adnak boravalót a pincérnek, ha úgy gondolják máskor is mennek abba az étterembe - a nagy töbség ad akkor is, ha erre nincs esély. Ez közgazdaságilag nem racionális viselkedés...
Az alacsonyabb korrupciós indexű társadalmakban az embereknek diszkomfort érzést okoz, ha nem tartják be a szabályokat, máshol ez természetes.

Csavarhúzósnál ott a pont, a hűtőtorony a hülyezöld mentalitás jó illusztrációja. ld. atomerőművek, M0 körgyűrű...

A "homo economicus" valóban borzalmas, kéne is majd egyszer arról is írni.
Az erkölcsi tőke is érdekes, így ránézésre lehetséges, hogy lehetetlen tudományosan leírni (ettől, még létezhet), azonban érdekes lenne látni, hogy hogyan illeszthető a nagyjából tudományos közgázhoz.